Tetszenek az erotikus történetek? Mesélj rólunk:
Ártatlanok
Az ukrajnai ősz korbácsként csapott végig rajtam, mintha csak az ortodox világ büntetné a meztelenségemet. Noha pesti lányként gyakran napoztam így még szeptemberben is, ez a hideg szél váratlanul ért. Oxánocska mellettem feküdt egy másik pléden, és mintha csak országa prüdériáját illusztrálná, egy bikini alsót magán hagyott, de váltig fogadkozott, hogy őt bizony nem zavarja, hogy én inkább fürdőruha nélkül napozok.
Oxána Mazur márpedig napozni akart. Ezen olyan apróság sem változtathatott, hogy a napot sötétszürke felhők takarták el. Az őszi este karmai végigszántottak a meztelen bőrén, és akaratlanul is elidőzött szemem az idomain. Azt megtanultam, hogy Ukrajnában sosincs hideg, csak gyenge ember, ezért ezt nem is hoztam szóba. Inkább meghívtam Oxánát vacsorázni. Amúgy is éhes voltam, meg aztán akkoriban minden olyan olcsónak tűnt Ogyesszában. Legfőképp az élet, de az egy másik történet.
Mialatt magamra kaptam a ruháim, a szemem sarkából a formás, feszes melleit figyeltem. Mintha észrevette volna, hogy őt nézem kissé elpirult, és eltüntette a csodálatom tárgyát egy csipkés melltartó mögé. Először magyarázkodni akartam, vagy megdicsérni a testét, de aztán azt gondoltam, félreértené, így inkább arra kérdeztem rá, hogy ismer-e egy jó vendéglőt.
Az ukrán lány persze ismert egy közeli vendéglőt, így hamarosan meg is érkeztünk. Ahogy kiszálltunk a kis Fordból, már hallottuk a mulatós foszlányait, ami a teraszon szólt. A zene nagyon illett a kis faházhoz, amit csak jóindulattal lehetett vendéglőnek nevezni. Kint ültünk le, és varenyikit rendeltünk. Mivel Oxána vezetett, ő nem ivott, én viszont kértem egy fél deci vodkát is, úgymond a hideg ellen. A terasz üres volt, a cigányok csak a maguk szórakoztatására, vagy talán vendégcsalogatóként muzsikáltak. Egymás mellé ültünk az egyik asztal melletti padon. Talán azért, mert egyikünknek sem volt mondanivalója. Kolléganők voltunk, nem barátnők. Az erdő alatt napozás közben se nagyon beszélgettünk, jobbára azért, mert én nagyon rosszul beszélek oroszul, vagy talán nem is volt mit mondanom.
Amint a pincér kihozta az italt, a prímás az asztalunkhoz jött, és valami orosz cigánydalt kezdett játszani. A kesergő dallama arra késztetett, hogy közelebb húzódjak Oxánocskához. Ahogy a vállam a vállához ért, valami különös, forró érzés kerített a hatalmában. Egyáltalán nem volt kellemetlen, inkább olyan, mint egy nehéz nap után elmerülni a forró és illatos fürdővízben. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha szerethetek egy lányt. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy voltak erotikus álmaim, amikben nők szerepeltek, hiszen nekem mindenféle fura álmom volt már. Egyikben például még egy vörös autóba is beleszerettem, olyannyira, hogy amint felém közeledett, már a látványától is élveztem. Ez mégsem jelenti, hogy autókkal akarnék szeretkezni. Mondjuk, el sem tudom képzelni, hogy lehetne kivitelezni az autós dolgot. Álmomban persze könnyű volt, csak ránéztem és elöntött a kéj.
A zenészek egy korty erejéig abbahagyták a muzsikát. Erre az ukrán lány kissé arrébb húzódott. Én persze megbabonázva követtem egy apró mozdulattal. Már a combom is nekifeszült az övének. Ahogy testünk újra összeért, a pillanatok elvesztették a jelentőségüket. Az idő visszafelé kezdett folyni, és a hegedű még szomorúbban játszotta a kesergőt. Talán a szél is megilletődött, mert már egyáltalán nem éreztem a hideget. Oxánocska felém fordította a fejét, és rám nézett. A barna szeméről a sötétvörös ajkaira téved a tekintetem. A látványtól minden gátlásom elszállt, és legszívesebben szétmarcangoltam volna az ajkait, hogy örökre megfosszam a világot ettől a csodától. Önzőnek és féktelennek éreztem magam.
Ahogy közelebb hajoltam hozzá, talán mondani akart valamit, mert résnyire nyíltak az ajkai. Akkor lecsaptam rájuk. Hevesen csókoltam pár pillanatig… A terasz elkezdett forogni velem, és a cigányzenészek már heavy metált játszottak. El akart húzódni tőlem, de még utoljára beleharaptam az ajkaiba.
A prímás elejtette a vonót, a harmonika disszonánsan nyögött. Minden tekintet rám szegeződött. Megsebzettnek éreztem magam, és nagyon fáztam. Oxána fizetett, és betuszkolt az autójába. Már közel jártunk a bérelt otthonomhoz, mire kitisztult a fejem, és rájöttem, hogy valami nagyon rossz dolgot tettem. Nagyon megsajnáltam Oxánát, de magamat még jobban. Valahogy nem tudtam elhinni, hogy a lányokat szeretem. Legszívesebben hazarepültem volna Budapestre, még aznap éjjel. Sőt, azonnal. Ahogy egy alagúthoz értünk elképzeltem, hogy a Ford eltűnik benne, és túloldalt a Clark Ádám tér forgatagában bukkan fel.
Túl hamar értünk haza, bár sohasem éreztem otthonomnak azt a másfél szobát. Éreztem, hogy mondanom kell valamit Oxánának, ezért behívtam egy kávéra. Valahogy nem tudtam, hogyan kérjek bocsánatot. El akartam magyarázni, hogy én tulajdonképpen nem olyan vagyok, hogy egyáltalán nem… sőt kimondottan…
Mire találhattam volna egy elfogadható bocsánatkérést Oxánocska szorosan átölelt, és mohón a számra tapasztotta ajkait. A nyelvünk nem ficánkolt, inkább csak egymásra talált, mint két hamuvá omló fahasáb. Az ujjaim elvesztek az új szeretőm vállára omló fürtjei között. Mintha évezredes lemaradást akarnánk behozni, olyan eszeveszetten simogattuk egymást. Amikor Oxána felemelte a szoknyámat, a bugyim már nagyon nedves volt. Ahogy az ujjai végigszaladtak a bikinivonalon, egy pillanatra mocskosnak éreztem magam, de már rég túl voltunk a szavak, vagy a mocsok világán. Már csak az Oxána-világ létezett, és azt kívántam, bárcsak azt a másik világot örökre felváltaná ez. Egy olyan világba csöppentem, ahol egy másik lány finoman levetkőztethet. Előbb a szoknyám omlott a földre, majd egy határozott mozdulattal a sötétvörös tangám is a térdemre csúszott. A többi ruhát én dobtam le magamról, mintha csak a bőröm minden sejtje meg akarta volna mutatni magát a szeretőmnek. Ott álltam meztelenül, és valami örökre megváltozott.
Végre elkészült az első történet. A tördelőm, Andrea és a szerkesztőm Wyr nagyon hosszú, és lelkiismeretes munkát végzett, köszönet nekik. A történet alatt látható fotóért köszönet Piotrnak, a http://www.photoheaven.net fotósának. Végül köszönöm neked, hogy elolvastad.
17 nap. Nő így még nem várakoztatott meg. De egyelőre úgy tűnik, megérte.
Sajnálom, hogy megvárakoztattalak, és köszönöm a válaszod.
tetszetős darab
Jó a fogalmazás csak így tovább, az autós rész meg kifejezetten tetszett, az álomvilágban sok olyan megtörténik ami a valóságban teljességgel lehetetlen, álmunkban mégis valóságosnak hisszük és nem vonjuk kétségbe.
Nagyon jó.
Tetszik. Mikor jön a következő?
Köszönöm mindhármatoknak. Nagyon örülök, hogy tetszik. A következő történetet szeretném még októberben megjelentetni. Kérlek vegyétek figyelembe, hogy az írás is több napot vesz igénybe, aztán a szerkesztőmmel sok változat, finomítás, újraírás következik, az Ártatlanok első változata nem is hasonlít arra, amivé a szerkesztés után vált. És utána még Andrea alapos korrektúrájára is kell pár nap, mert ugye ti szem szeretnétek egy hibáktól hemzsegő történetet olvasni.
jogos
No mikor jön már a következő? Kezdek türelmetlen lenni!
Bocsánat, csak én költöztem, a szerkesztőmnek meg született gyereke. Most kezd visszaállni az életem a megszokott káosz állapotába.
Varom a folytatast !!!!!!!!
Egy kis türelmet kérek, ha minden jól megy, ebben a hónapban lesz folytatás.
És hol a folytatás? Csak a lényeg maradt le……
Tudom, tudom… De most már két új szerkesztőm is van, és ha minden jól megy, december 19-ig fent lesz az új történet. Szeretnék egy nagyon erotikus mesét írni, ehhez pedig úgy tűnik nekem nagyon sok idő kell. Szinte minden mondaton elgondolkodom.
The eroticism is very subtle. Lovely!
Thanks a lot. I’m really touched by the fact, that you crawled trough the horrors of online translation to read this.
Nagyon erdekes, koszonom
Örülök, hogy tetszik és szívesen.