Türelmetlenül vártam, hogy végre kinyíljon a fürdőszoba ajtaja, és Nikki kilépjen rajta.
Már vagy 20 perccel ezelőtt hallottam a zárat kattanni mögötte, de még mindig nem tűnt úgy, mintha ki akarna jönni egyhamar.
Karomat a fejem mögé rakva nyújtóztam végig az ágyon, pillantásommal az ajtót szuggerálva, telepatikus jelek tömkelegét sugározva a lány irányába, miközben a kíváncsiság lepelként burkolta be minden gondolatomat.
Egy örökkévalóságnak tűnő perc múlva kinyílt az ajtó. Nikki fekete fűzőt viselve lépte át a küszöböt; hosszú, sötétbarna haja keblére omolva kötötte le minden figyelmemet. Ajkai most is vörösen pompáztak, felfedve a kihívó mosoly mögötti tökéletes fogsort. Szeme füstösen kifestve, mégis kicsit tanácstalanul csillogott, mint aki nem biztos magában, holott pontosan tudta, mit csinál. A fűző dekoltázsának szegélye vörössel volt végigvarrva, elején és hátulján pedig egymásba torkollva biztosítottak a fűzők róla, hogy a ruha a helyén marad. Már akkor tudtam, hogy ennek a megcáfolására törekszem majd.
A másodperc töredéke alatt felpattantam az ágyról, és karjaimat Nikki derekára fonva, közelebb húztam magamhoz.
‘Tetszik az új külsőd’ mormogtam, képtelen lévén betelni a látvánnyal.
‘Más kedvéért nem is mennék bele ilyesmibe’ mondta, azzal megcsókolt.
Gyengéden az ágyra lökött, és rám feküdt. Percekig tartó csókcsatába kezdtünk, aztán lassan felültem, hogy megszabaduljak a pólómtól. Nikki készségesen lehúzta rólam, majd kicsatolta a melltartómat is. Visszahúztam magamra, és ujjaimmal a fűzőjén játszadoztam, majd hirtelen lecsúsztattam kezem a lány fenekére.
Nikki felhúzta fejem fölé mindkét csuklómat, és ott tartotta, amíg a párna alól elő nem halászott két bőrbilincset. Ezután az ágyhoz rögzítette mindkettő kezemet.
‘Aljas vagy’ nyögtem, mire elvigyorodott.
‘Várj egy kicsit’ suttogta, és felkelt az ágyról.
Értetlen arcot vágtam.
‘Be ne menj a fürdőbe’ mondtam kéjtől átitatott, fenyegetőnek szánt hangon.
Játékosan megrázta a fejét, és kinyitotta a szekrényt. Amikor előkerült az ismerős kartondoboz a ruhásszekrény aljából, megértettem, mire megy ki a játék.
Kiemelt belőle egy kék vibrátort, ostort és egy vörös viaszgyertyát. Beteges izgalom futott végig gerincem vonalán a játékszerek láttán. Megrántottam a kezem, próbálva kiszabadulni a bilincsből, de mind sikertelenül. Hirtelen mozdulataimtól a bőr végighorzsolta csuklómat, kis vágásokat hagyva maga után.
Nikki felkuncogott, és az ablakhoz sétált, hogy félhomályba burkolja a szobát.
Már égtem belülről; azt akartam, hogy megérintsen, de továbbra is csak az előkészületeket végezte, én meg valahol az őrület és az épelméjűség határán úszkáltam.
‘Ha nem jössz ide most rögtön, kénytelen leszek széttörni az ágyat’ mondtam csendesen.
Meggyújtotta a gyertyát, lerakta mellém az éjjeliszekrényre, és rám ült. Még egyet feszítettem a bilincsen, felszisszenve a fájdalomtól.
Nikki lehajolt hozzám, hogy megcsókoljon, miközben a mellemet és hasamat simogatta. Izmaimat megfeszítve, aztán újra és újra ellazítva nyögtem, ahogy végigcsókolta a nyakamat, és egyre haladt lefelé. A farmerom határánál megállt egy pillanatra, majd gondolt egyet, és azt is leszedte rólam.
Ezután felemelte a maga mellett pihenő ostort, és rávágott vele a hasamra. Csattanó hang törte meg a csendet; alsó ajkamat beharapva nyögtem fel. Nikki látta rajtam, hogy tetszik, ahogy öntörvényű igazságosztó szerepében tetszeleg, úgyhogy tovább folytatta.
Az első ütések után a fájdalom kéjként szabadult fel bennem. Tetszett, hogy valaki dominál felettem, és mindkettőnknek kedvére tesz a kiszolgáltatottságom.
Az ostor piros csíkokat hagyott maga után a testemen. Zihálva figyeltem, ahogy Nikki végigsimítja a nyomokat. Jelzésképpen megint rántottam egyet a bilincsen, holott nem akartam, hogy levegye rólam.
Számtalan ütés és csattanás után, amiket vágyakozó nyögésem követett, az ostor az ágy mellé hajítva végezte. Nikki újra lehajolt hozzám, ajkát végighúzta egészen az államtól, a melleimig. Végigcsókolta, majd időnként gyengéden megharapta a mellbimbómat. Reflexszerűen akartam kiszabadítani a csuklómat megint, de a szabadság érzete helyett egy vékony, piros vércsík folyt végig a karomon.
‘Ne akarj ennyire szabadulni’ mondta Nikki pajkosan, azzal egy zsebkendővel letörölte a kósza vércseppeket. ‘Még nem végeztem veled’
Utolsó mondatának hatására izgalom söpört végig rajtam, bizsergés alá vonva az egész testemet. Alig vártam a folytatást.
A lány egy hosszú, forró csók után a viaszgyertyáért nyúlt. Mosolyogva fújtam ki a levegőt, felkészülve az újabb megpróbáltatásra. Éreztem, hogy nagyon nedves vagyok, és a Nikki szemében égő tűz csak sürgette a vágyaimat.
Fogta a gyertyát, és vízszintesen fordítva rám folyatta a viaszt.
A vörös, forró anyag pillanatok alatt megszilárdult a mellkasomon. Nikki végigcsöpögtette a hasamon, egészen a köldököm alatti részig. A tangám határánál abbahagyta, majd könnyedén lehúzta rólam az átnedvesedett fehérneműt. A viaszcseppek szilárdan hűltek ki a testemen.
Gondolván, hogy ennél jobban nem kell játszanunk a tűzzel, Nikki felkapta a vibrátort. A játékszer ismerős, rezgő hangot adott ki, ahogy a lány bekapcsolta. Remegtem a vágy és izgalom keverékétől; a szívem olyan gyorsan pumpálta a vért, hogy kis híján csillagokat láttam.
Nikki bemászott a két combom közé, és elkezdett nyalni. Izmaimat megfeszítve nyögtem, tudat alatt igyekeztem kitépni csuklómat a bilincs szorításából, aminek eredménye még több vér lett. Azonban nem is éreztem a fájdalmat, csak a kéjvágy tudata vert láthatatlan szögeket elmém minden zugába, ahogy Nikki nyelve fáradhatatlanul mozgott bennem.
Nagyon közel voltam hozzá, hogy elélvezzek; már remegtem, feszítettem az ágyat és a csípőmet mozgattam. Azonban mielőtt elmentem volna, a lány abbahagyta a nyelvével való játszadozást. Belém tolta a vibrátort, és ki-be húzogatta.
Hangosan nyögtem minden egyes lökésnél. Nikki a nyakába rakta mindkét lábamat, hogy jobban belém tudja nyomni a vibrátort. Egymás szemébe néztünk, miközben sikítva elélveztem.
Miután kifújtuk magunkat, Nikki végre levette rólam a bilincset. Felszisszentem, ahogy újra belehasított a fájdalom.
‘Mondtam, hogy ne próbálkozz annyira’ mondta buján vigyorogva.
‘Úgy lenne igazságos, ha most én is megbüntetnélek ezért’ mutattam fel a kezem.
Azzal letöröltem a csuklómat, és megint magamra húztam a lányt. Ujjaim épp a fűzőjét oldozták ki, miközben végiggondoltam, mit is fogok tenni vele büntetésképp.

Köszönöm szépen Kele Zsófiának (zsofia.kele@gmail.com) ezt az újabb csodás írást. Ha te is kedvet kaptál erotikus történetet írni, akkor küld el nekem és ha felizgat megjelentetjük. Puszi… ~Blanka

Akkor érzem, milyen gyenge vagyok, amikor a szemébe nézek. De mikor észreveszem, hogy az én érzéseimet tükrözi, egyetlen dolog kerít teljesen hatalmába: a határtalan szerelem.

Azok után, amiken együtt keresztül mentünk, a kapcsolatunk erősebb volt bárminél; jöhetett drog, emberölés, erőszak – mégsem tudtunk legfeljebb két napnál tovább különmaradni. Valójában nem tudtam elképzelni életemnek egy mozzanatát sem nélküle.

Miután Natalie-t felmentették a bíróságon, önvédelem címszó alatt, nem bírtam tovább – megkértem a kezét. A nyakamba ugrott, mielőtt válaszolt volna, majd zokogva közölte, hogy ha akarna, sem tudna nélkülem élni. És nem is akar.

Mosolyogva idéztem fel magamban a szavait újra meg újra, tudtam, hogy soha nem fogom elfelejteni őket. Örökké az eszembe vésődött, ahogy átölelt, ahogy alig bírt megszólalni a meghatottság könnyeitől.

Annyira belemerültem a gondolatmenetbe, hogy alig hallottam, hogy Natalie szólongat. Felnéztem, ő pedig rám mosolygott, azon gondolkodva, hogy vajon mi tett megint ilyen boldoggá. Kinyitotta a hotel teraszajtaját és intett, hogy menjek ki vele.

Már a harmadik napot töltöttük a Crowne Plaza Hollywood Beach Resort valószínűleg leggyönyörűbb lakosztályában. A Nap éppen lemenőben volt; a felhők és az égbolt narancssárga színben játszottak.

A teraszról lenézve látszott a Hollywood útjain közlekedő autók hosszú sora. Egyre több vezető döntött úgy, hogy felkapcsolja a kocsi fényszóróját, vakuzáport zúdítva az utcán közlekedőkre.

A napközbeni forróság is enyhült, néhány hűvösebb szellő formájában. Addig álltunk a teraszon, míg teljesen besötétedett. Mindkettőnket magával ragadott a pálmafás los angelesi tengerpart, a fényűző nyaralókkal és álomba illő éttermekkel.

A kezemet végig Natalie derekán tartottam, és amikor egy hideg fuvallattól libabőrös lett a karja, megszólaltam:

‘Nem akarsz bejönni?’

‘De.’

Bementünk a hatalmas ablakokkal felszerelt lakosztályba. Leültem az ágyra, és húztam volna Natalie-t magammal, de neki látszólag még valami elintéznivalója akadt előtte.

‘Van egy meglepetésem számodra.’ mosolyodott el.

‘Tényleg?’ húztam fel a szemöldökömet gyanakodva. Natalie kivett az éjjeliszekrény fiókjából egy könyv nagyságú, fekete dobozt és rárakta a tetejére.

‘Mi az?’ kíváncsiskodtam vigyorogva, de újdonsült feleségem válaszra sem méltatott.

Csak az ölembe ült és gyengéden megcsókolta az ajkaimat. Tudta, hogy azonnal megkívánom, ha így csókol. Hátrébb dőltem az ágyon és magamra húztam. Úgy feküdt rajtam, hogy a fenekére pont rá tudtam rakni mindkét kezemet.
Amikor megszorítottam, a nyelve agresszívabb játékba kezdett az enyémmel, és én éreztem, ahogy Natalie kielégítésének gondolata utat vág az elmémben, minden mást megsemmisítve.
Átcsúsztattam kezem a pólója alá, mire ajkai elszakadtak az enyémektől, és elhajolt, hogy levegye a felsőt. Az a melltartó volt rajta, amit a legjobban szerettem. Égetett a vágy, hogy megnézzem, hogy fest rajta a kis, fekete tanga, amivel együtt vettük.
Azonban mielőtt megleshettem volna, Natalie felemelte a kis dobozt az éjjeli szekrényről és kiemelt belőle egy acélpengés, kisebb fajta tőrnek tűnő kést.
‘Ezzel meg mit…?’ haraptam félbe a mondatot, amikor rájöttem a válaszra. ‘Ugye nem gondoltad komolyan?’
‘Dehogynem.’ mondta ellenállhatatlan hangon. Átnyújtotta nekem a hideg markolatú kést. ‘Vágj meg vele.’
‘Natalie, nem foglak bántani.’
‘Még akkor sem, ha én kérlek rá?’ Mosolyogva újra megcsókolt, én pedig kelletlenül végighúztam a hasán a kés pengéjét. Felszisszent, egy halvány vérsugár színezte be a pólómat.
Aztán lefektettem a hátára, és készültem oldalra dobni a kést, de Natalie megfogta a kezemet. Megint a hasa felé irányította, én pedig megvágtam. A vér úgy csordult ki a vékony kis vágásból, mintha könnycsepp lenne.

Közelebb hajoltam hozzá, és lenyaltam. Vasas íz terjedt szét a számban; Natalie felnyögött, ahogy a nyelvem hozzáért a hasához. Forró volt a bőre, és minden egyes érzéki nyögés hatására, ami elhagyta a száját, egyre jobban kívántam.

Miközben végigcsókoltam a hasát, gyengéden simogattam a lány mellét. Ezután fölé emelkedtem és gyengéden nyomtam a párnába mindkét kezét, hogy alig tudjon mozdulni. Ez tetszett neki, a lábával körbefonta a csípőmet, míg én újra az ajkait csókoltam.

Ahogy haladtam lefelé, a nyaka következett, amit játékosan megharaptam; aztán levettem a melltartóját. Kis köröket írtam le Natalie mellére a nyelvemmel, majd elkezdtem szívni, amíg a mellbimbója kemény lett.

Megint leértem a hasához, de most inkább a kezemmel simogattam, óvatosan kerülgetve az előbbi két vágás vonalát. Mivel tudtam, hogy csikis, vágyakozva végigcirógattam a köldöke alatti részt, mielőtt kikapcsoltam az övét és néhány határozott mozdulattal lehúztam róla a farmerját. Utána én is levettem a felsőmet, mert érezni akartam, ahogy teste az enyémhez ér.

Végre megbizonyosodhattam róla, hogy tökéletesen áll neki a fekete tanga. Azonban nem hagytam magamnak sok időt, hogy csodáljam – úgy húztam le róla a bugyit, mint egy álarcot öltött vadállat, akiből bármelyik percben előtörhet az eddig elfojtott vágy.

Most, hogy Natalie teljesen meztelen volt, bemásztam a két térde közé, hogy kielégítsem. Elképesztően nedves volt. Ha lehet, még jobban felizgultam a látványára, és elkezdtem nyalni.

Már vagy ötödszörre feküdtünk le egymással az esküvő óta, de mégis ez tűnt eddig a legédesebbnek. Mintha a házasság adott volna egy löket szenvedélyt mindennek, és nem csak az ágyban, hanem mindenhol sokkal érzékibben viselkedtünk egymással.

Natalie egyre hangosabban sóhajtozott és nyögött, miközben a csiklójával játszadoztam. De mielőtt feljutott volna a csúcsra, abbahagytam.

Feljebb csúsztam, hogy elkapjam kéjtől égő pillantását, majd huncut mosollyal a hüvelyébe toltam az ujjaimat. Natalie minden egyes lökésnél erősebben szorított magához és a hátamat karmolászta. A legmocskosabb dolgokat suttogtam a fülébe, amik eszembe jutottak.

Néhány perccel később éreztem, ahogy a teste megfeszül és átadja magát a gyönyörnek. Zihálva csókoltam a nyakába, majd lefeküdtem mellé.

Natalie megfogta a kezemet és rárakta a szívére, hogy érezzem, ahogy lelassul.

‘Nélküled már nem dobogna.’ suttogta. A szemem hirtelen megtelt könnyel.

‘Ne mondj ilyeneket.’ egy könnycsepp gördült le az arcomon. Natalie letörölte, és végighúzta a mutatóujját az alsó ajkamtól a hasamig. Ezután olyan közel hajolt, hogy éreztem meleg leheletét. Oldalra söpörtem egy gesztenyebarna tincset angyali arcából.

Annyira gyönyörű volt.

Hagytam, hogy rám feküdjön, és addig játszadozzon, amíg be nem nedvesedek; ő is levette a melltartómat és a melleimet masszírozta, aztán gyengéden ráharapott a mellbimbómra. Már csak az érintésétől őrület-közeli állapotba kerültem.

Kikapcsolta az övemet és lehúzta rólam a kis farmer sortot. Amikor széttolta a két lábamat, hogy hozzám férjen ott lenn, nem a puncimat célozta meg először.

Annyira felfokozott állapotban voltam, hogy alig tudtam, hol vagyok, így nem is éreztem, ahogy felkapja a kést és végigvágja vele a combom belső felét. Egy pillanatra döbbenten néztem rá, aztán megértettem; nem fáj.

Ezután addig csókolta, amíg kénytelen voltam neki könyörögni, hogy ujjazzon meg. Natalie végre levette rólam a teljesen átnedvesedett bugyit és érzéki mosollyal elkezdett nyalni. Ahogy hozzámért, elöntött a forróság.

Végül az ujjait használta, hogy orgazmusom legyen. Ki-be húzogatta őket a vaginámban, miközben a nyelvével folytatta a csiklóm izgatását.

Hangosan nyögtem a nevét, téptem a lepedőt – éreztem, hogy mindjárt elélvezek. Néhány másodperccel később tényleg elmentem, Natalie mosolyogva végigsimította forró arcomat.

A szemébe néztem.

‘Azt hiszem, Los Angeles-be kéne költöznünk.’ mondtam.

‘Amit csak akarsz, szívem.’ puszilta meg az arcomat.

Akkor érzem, milyen gyenge vagyok, amikor a szemébe nézek. De mikor észreveszem, hogy az én érzéseimet tükrözi, egyetlen dolog kerít teljesen hatalmába: a határtalan szerelem. És a tudat, hogy bármit megtennék érte a világon, elég erőt ad arra, hogy mindent kockáztassak Natalie-ért. Mert bátornak születtem.

Köszönöm szépen Kele Zsófiának (zsofia.kele@gmail.com) ezt a csodás írást. Ha te is kedvet kaptál erotikus történetet írni, akkor küld el nekem és ha felizgat megjelentetjük. Puszi… ~Blanka

A szüleimmel nem beszéltem, mióta elmondtam, hogy más vagyok. Nem hibáztatom őket. Apám pap, anyám a kántor, én pedig csak egy átkozott leszbikus.

Néha, amikor simogatom magam, nem akarok elélvezni, egyszerűen csak jól esik, hihetetlen érzés. Egészen ellazul a testem. Néha a ciklusom alatt kényeztetem így a testem, néha mikor nagyon szomorú vagyok. Azon a karácsonyon a két dolog egybeesett. Csak a szeméremajkaim cirógattam, valahogy még maszturbálni se volt kedvem.

Fürtikével nem lehetett jövője a kapcsolatunknak. Már ha azt kapcsolatnak lehet nevezni, ha két nő néha szeretkezik. A néha alatt hosszú heteket, hónapokat értek. Persze neki férje van, és családja, meg aztán ő nem is „olyan”, csak unatkozik talán. Mégis az ő testére gondoltam, miközben úgy-ahogy szexeltem magammal.

Az éjjeliszekrényemen egy robosztus vázában pár fenyőág haldoklott. Mindenféle dísz nélkül ők jelentették nekem a karácsonyfát. Hogyan kerültek hozzám? HR-esként az én dolgom volt a munkahelyi karácsonyfa beszerzése és felállítása. Szomorú zöld fát választottam egy sáros csizma szomszédságából. A folyósón állítottam fel, hogy tovább szenvedjen. A tavalyi karácsonyfa jóval 24-e előtt nagyon hullni kezdett. Száraz tűlevei talán az ágon maradtak volna, ha az egyik rendszergazda nem a karácsonyfa alá terített plüsstakarón teszi magáévá a másikat. A délutáni váltásban csak a két rendszergazda dolgozott azon az emeleten, így nem volt nehéz rekonstruálni a történetet.

Elképzeltem, hogy az idei karácsonyfa is hasonló sorsra jut. Előzékenyen nagyobb és puhább takarót választottam, mint tavaly. Szinte remélem, hogy huszonhetedikén a szinte csupasz ágakon lógó gömbök várnak. Bizseregni kezdett a testem, ahogy a lányra gondoltam, aki a fenyőfának feszülő meztelen keblekkel élvez. Próbáltam elképzelni a fenyőtűk érintését a mellén.

Kirántottam az egyik obszcénen zöldellő ágat a vázból és finoman végighúztam a mellemen. Éreztem, ahogy a tűk hozzáérnek a bőrömhöz és egyre többet, egyre erőssebben akartam. Úgy fordítottam az ágat, hogy a mellbimbómat is elérje. Szokatlan érzés volt, és nagyon feltüzelt.

Reszketett a kezem, ahogy a másik két ágat is magamra tettem. A harmadik fenyőág szinte észrevétlenül csúszott le a köldökömig, majd még lentebb. A combjaim közé szorítva a fenyőágat, szinte azonnal szétrobbant bennem a kéj.

Harmadszor sodort magával a kéj, amikor a túlvilágról megcsörrent a telefon. Oxána kívánt boldog karácsonyt!

Új szeretőt akartam találni. Nem egy múló ölelésre, inkább egy múló életre kerestem egy lányt. El sem tudtam képzelni, hogyan keres magának párt egy leszbikus. A filmes kliséket leszámítva fogalmam sem volt, mi hozza össze az átkozottakat. Szinte kerültem a régi barátnőim, meg a régi életem.

Egyik nap, miután maszturbáltam sírva fakadtam. Nagyon szerettem volna valakivel beszélni arról, hogy mi történik velem. Úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, és örökre átkozott. Meztelenül és könnyezve ültem a számítógép elé. Küldtem egy e-mailt az egyetemi levelezőlistára. Fürtike telefonszámát vagy elérhetőségét akartam megtudni. Ő volt az egyetlen ismerősöm, akiről az a hír járta, hogy olyan „más”. Talán az ismerősöm enyhe túlzás volt, hiszen az egyetem óta nem beszéltünk, és akkor sem túl sokat. Ennek ellenére úgy éreztem, ő az egyetlen emberi lény, aki megérthet. Persze Oxána is megértett volna, de őt nem akartam felhívni, hiszen ezer kilométer és egy gyönyörű búcsúéjszaka után ez valahogy nem ment.

Fürtike még aznap este válaszolt, és elküldte a telefonszámát. Amint elolvastam kétsoros levelét összerezzentem, majd remegő kézzel nyomogattam a gombokat. Attól tartottam, hogy elütöttem, mert eltelt két hosszú másodperc. Aztán meghallottam Fürtike „hallóóó”-ját.

– Szia… Blanka vagyok, tudod, megadtad a számod e-mailben. – ekkor döbbentem rá, hogy fogalmam sincs, mit is mondhatnék Fürtikének. Azzal mégsem kezdhetem, hogy „Bocsi, de ugye meleg vagy? Mert én igen, és ha már ilyen jól elbeszélgettünk, akkor elmondhatnád, hogy lehet összejönni egy lánnyal.”

– Szióci. Ezermillió éve nem láttalak. Micsi?

– Á, semmi, én csak… most jöttem haza Ukrajnából. És… – akkor azt hittem, ez lesz életem legkínosabb beszélgetése.

– Van kedved dumcsizni? Mondjuk holnap estefele abban a kiskocsmában az egyetem mellett, ahova szoktunk járni, a férjem amúgy is meccsen lesz.

A „férjem” szó említése miatt a beszélgetés többi részét nem tudom felidézni, valahogy összemosódott az egész. Mégiscsak sejtem, hogy megegyeztünk a másnapi találkozásban. Amint a beszélgetés véget ért, hihetetlen erővel szorítottam össze a telefonom. Amikor elengedtem a tenyerem kivörösödött. Azt hiszem, ha pohár lett volna a kezemben, összeroppantom.

Másnap délelőtt semmire sem tudtam koncentrálni, végig Fürtike járt a fejemben. Egyik percben fel akartam hívni, hogy lemondjam a találkozót, egy pillanat múlva pedig szinte éreztem Oxánocska ajkát a bőrömön. Annyira akartam hinni benne, hogy Fürtike segíthet nekem, hogy szinte fájt a valóság. Ahogy megpróbáltam racionalizálni széteső gondolataim, rájöttem, hogy az egésznek semmi értelme. Egy férjezett asszonytól vártam a választ egy kérdésre, amit meg sem tudtam fogalmazni.

Pár óra múlva egy füstös kocsmában ültünk, és jobbára semmiről sem beszélgettünk. Fürtike egészen megváltozott. Göndör haját szorosan hátrasimítva hordta. Sötétzöld blúza nem emlékeztetett azokra a tarka ruhákra és pszichedelikus mintázatú sálakra, amiket annyira szeretett az egyetemen. Talán csak apró ajkai és játékos mosolya utaltak régi önmagára. Amikor kihozták a frappékat, Fürtike mélyen a szemembe nézett, eltűnt a mosolya, és szinte temetési komorsággal kérdezte:

– Te vagy Klárika új barátnője? – zavaromban majdnem azt mondtam, hogy igen.

– Nem! Ki az a Klárika? Ennyire látszik rajtam? – szinte elképzeltem, hogy valaki nagy nyomtatott betűkkel írta fel a homlokomra, hogy „átkozott”.

– Ha valaki nagyon fel akar hívni azért, hogy ne mondjon semmit, az vagy Klárikába szerelmes, vagy belém. Ari, hogy te a kellemesebb megoldást választottad. – enyhén elmosolyodott, majd gyengéden megnyalta a felső ajkát, mintegy véletlenül. Ahogy végigfuttattam a szemem az előnytelen ruhája ívén, úgy éreztem, hogy a mellbimbóim át akarják szúrni a melltartómat.

– Nem akarsz… esetleg… – valahogy nem tudtam folytatni. Tudtam, hogy már nem kell kezdeményeznem, de azért valahogy még is jó lett volna befejezni a mondatot. Én azonban sosem ismertem el, hogy kívánok valakit.

– De akarlak. – széles mosoly – Ne hari, de most valamit tényleg meg kell oldanom. De seperc és nálad vagyok, ha megadod a címed. Na jó, mondjuk, egy órácska, oki?

Olyan hevesen kezdett verni a szívem, hogy alig tudtam elmondani a címem. Sietve fizettünk a pultnál, majd elindultunk az ajtó felé. Meg akartam fogni a kezét, de valahogy nem tudtam. Ő hozzám bújt, és a fülembe súgott:

– Mire odaérek, legyél meztelen, rendi? Max. egy apró póló legyen rajtad, ha fázol, de alul semmi. Nagyon felizgat, ha meztelenül vár egy édes csajszi… – majd búcsúzóul belenyalt a fülembe, és lágyan megharapdálta a fülcimpám is.

Amint hazaértem, az első dolgom az volt, hogy megfürödjek. Gondoltam, jobban tetszene neki, ha simára borotválnám ott lent. Izgatottságomban egy picit meg is vágtam magam, de egyáltalán nem éreztem, csak az apró vércsepp miatt vettem észre.

Megtörölköztem, és megkerestem a lehető legnagyobb pólót a szekrényben. XXXL-es sötétszürke női póló volt, rajta a cégünk egyik termékének logójával. A marketinges srácok minden nagyobb mellű lánynak ilyet rendeltek, mintegy véletlenül. Elvégre ők „nem volt honnan tudják”, hogy a női pólóknál a XXXL nem-e a mellbőségre vonatkozik. Így aztán lett egy olyan pólóm, ami hosszabb, mint a legtöbb koktélruhám. Gondoltam ezzel kissé megviccelem Fürtikét, meg aztán utálom, ha nem minden úgy történik, ahogy én akarom. Láttam, hogy még rengeteg időm van az „egy órácskából”, így nekiláttam gyümölcssalátát készíteni.

Persze nagyon nehezen ment, hiszen rettentően felizgatott a várakozás, remegtem, és teljesen benedvesedtem. A kezeim maguktól simogatták meredező mellbimbóim, miközben a világ legegyszerűbb desszertjét próbáltam összeütni. Amikor meghallottam a csengőt, egyetlen ugrással az ajtónál teremtem. Ott azonban egy hatvan körüli öregúr állt. Másra sem tudtam gondolni, mint hogy Fürtike férje. Zavarodottságomban csókolommal köszöntem. A „bácsi” is valami effélével válaszolt, majd hebegve belekezdett. Látszólag ő is zavarban volt:

– Elnézését kérem kisasszony, de én lakom éppen az ön lakása alatt. És az a helyzet, hogy a fürdőben csöpög a víz a plafonról. Talán csőtörés van?

– Aaa… nem, hanem a tusoló. De már hívtam is valakit. Ne aggódjon, megoldjuk… és kifizetem, ha valami kárt okoztam volna. Tényleg sajnálom a nedvességet…

Gyorsan becsuktam az ajtót, köszönés nélkül, és rohantam a fürdőszobába, elzárni a tusolót és kihúzni a kádból a dugót. Persze a fürdőszoba úszott, de már nemigen volt mit tenni, mert újból csengettek. Ezúttal Fürtike volt az.

– Itt is vagyok, látod, nem is kellett egy óra.

– Kérsz gyümölcssalátát?

– Friss?

– Persze, a legfrissebb konzervekből készítettem pár perce. – Kissé mérges lettem, hiszen ott álltam előtte bugyi nélkül, az ajkaim harapdálva a vágytól, de úgy tűnt, ő a gyümölcssalátáról akar csevegni.

– Édi vagy, amikor mérgelődsz. – odalépett hozzám, és megcsókolt. Hevesen csókolt, és pár hosszú pillanat múlva még az ajkamba is harapott. Közben a vékony pólón keresztül simogatta a melleim és a derekam.

– Gyere velem. –kézen fogtam, és a hálószobába vezettem.

Én az ágyra ültem. Ő megállt velem szemben. Felemelte a pólómat a hasamig, pár pillanatig gyönyörködött a látványban, majd teljesen kibújtatott az egyetlen ruhadarabomból. Alaposan megnézett, mintha emlékezetébe akarná vésni a bőröm minden négyzetcentiméterét. Közelebb lépett, egyik lábát betuszkolta szétnyíló térdeim közé. Apró kezecskéje végigsimított a hasamon, majd a frissen borotvált, érzékeny bőrön állapodott meg. A keze szinte mozdulatlan volt, de az altestem remegett. Puhán csókolta a nyakam, szinte csak a leheletét éreztem, az ajkait alig.

Hátradöntött az ágyon. Finoman megcsókolta, majd meg is harapta a vénuszdombom. Ezután csókokkal halmozta el a nagyajkaim, és közben a körmeit végigfuttatta a hasamon és a combomon. Pokoli sebességgel közeledett a kéj, ahogy fürge nyelvével cirógatta a csiklóm. Aznap este igazán jó volt átkozottnak lenni…

Oxána Mazur márpedig napozni akart. Ezen olyan apróság sem változtathatott, hogy a napot sötétszürke felhők takarták el. Az őszi este karmai végigszántottak a meztelen bőrén, és akaratlanul is elidőzött szemem az idomain. Azt megtanultam, hogy Ukrajnában sosincs hideg, csak gyenge ember, ezért ezt nem is hoztam szóba. Inkább meghívtam Oxánát vacsorázni. Amúgy is éhes voltam, meg aztán akkoriban minden olyan olcsónak tűnt Ogyesszában. Legfőképp az élet, de az egy másik történet.

Mialatt magamra kaptam a ruháim, a szemem sarkából a formás, feszes melleit figyeltem. Mintha észrevette volna, hogy őt nézem kissé elpirult, és eltüntette a csodálatom tárgyát egy csipkés melltartó mögé. Először magyarázkodni akartam, vagy megdicsérni a testét, de aztán azt gondoltam, félreértené, így inkább arra kérdeztem rá, hogy ismer-e egy jó vendéglőt.

Az ukrán lány persze ismert egy közeli vendéglőt, így hamarosan meg is érkeztünk. Ahogy kiszálltunk a kis Fordból, már hallottuk a mulatós foszlányait, ami a teraszon szólt. A zene nagyon illett a kis faházhoz, amit csak jóindulattal lehetett vendéglőnek nevezni. Kint ültünk le, és varenyikit rendeltünk. Mivel Oxána vezetett, ő nem ivott, én viszont kértem egy fél deci vodkát is, úgymond a hideg ellen. A terasz üres volt, a cigányok csak a maguk szórakoztatására, vagy talán vendégcsalogatóként muzsikáltak. Egymás mellé ültünk az egyik asztal melletti padon. Talán azért, mert egyikünknek sem volt mondanivalója. Kolléganők voltunk, nem barátnők. Az erdő alatt napozás közben se nagyon beszélgettünk, jobbára azért, mert én nagyon rosszul beszélek oroszul, vagy talán nem is volt mit mondanom.

Amint a pincér kihozta az italt, a prímás az asztalunkhoz jött, és valami orosz cigánydalt kezdett játszani. A kesergő dallama arra késztetett, hogy közelebb húzódjak Oxánocskához. Ahogy a vállam a vállához ért, valami különös, forró érzés kerített a hatalmában. Egyáltalán nem volt kellemetlen, inkább olyan, mint egy nehéz nap után elmerülni a forró és illatos fürdővízben. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha szerethetek egy lányt. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy voltak erotikus álmaim, amikben nők szerepeltek, hiszen nekem mindenféle fura álmom volt már. Egyikben például még egy vörös autóba is beleszerettem, olyannyira, hogy amint felém közeledett, már a látványától is élveztem. Ez mégsem jelenti, hogy autókkal akarnék szeretkezni. Mondjuk, el sem tudom képzelni, hogy lehetne kivitelezni az autós dolgot. Álmomban persze könnyű volt, csak ránéztem és elöntött a kéj.

A zenészek egy korty erejéig abbahagyták a muzsikát. Erre az ukrán lány kissé arrébb húzódott. Én persze megbabonázva követtem egy apró mozdulattal. Már a combom is nekifeszült az övének. Ahogy testünk újra összeért, a pillanatok elvesztették a jelentőségüket. Az idő visszafelé kezdett folyni, és a hegedű még szomorúbban játszotta a kesergőt. Talán a szél is megilletődött, mert már egyáltalán nem éreztem a hideget. Oxánocska felém fordította a fejét, és rám nézett. A barna szeméről a sötétvörös ajkaira téved a tekintetem. A látványtól minden gátlásom elszállt, és legszívesebben szétmarcangoltam volna az ajkait, hogy örökre megfosszam a világot ettől a csodától. Önzőnek és féktelennek éreztem magam.

Ahogy közelebb hajoltam hozzá, talán mondani akart valamit, mert résnyire nyíltak az ajkai. Akkor lecsaptam rájuk. Hevesen csókoltam pár pillanatig… A terasz elkezdett forogni velem, és a cigányzenészek már heavy metált játszottak. El akart húzódni tőlem, de még utoljára beleharaptam az ajkaiba.

A prímás elejtette a vonót, a harmonika disszonánsan nyögött. Minden tekintet rám szegeződött. Megsebzettnek éreztem magam, és nagyon fáztam. Oxána fizetett, és betuszkolt az autójába. Már közel jártunk a bérelt otthonomhoz, mire kitisztult a fejem, és rájöttem, hogy valami nagyon rossz dolgot tettem. Nagyon megsajnáltam Oxánát, de magamat még jobban. Valahogy nem tudtam elhinni, hogy a lányokat szeretem. Legszívesebben hazarepültem volna Budapestre, még aznap éjjel. Sőt, azonnal. Ahogy egy alagúthoz értünk elképzeltem, hogy a Ford eltűnik benne, és túloldalt a Clark Ádám tér forgatagában bukkan fel.

Túl hamar értünk haza, bár sohasem éreztem otthonomnak azt a másfél szobát. Éreztem, hogy mondanom kell valamit Oxánának, ezért behívtam egy kávéra. Valahogy nem tudtam, hogyan kérjek bocsánatot. El akartam magyarázni, hogy én tulajdonképpen nem olyan vagyok, hogy egyáltalán nem… sőt kimondottan…

Mire találhattam volna egy elfogadható bocsánatkérést Oxánocska szorosan átölelt, és mohón a számra tapasztotta ajkait. A nyelvünk nem ficánkolt, inkább csak egymásra talált, mint két hamuvá omló fahasáb. Az ujjaim elvesztek az új szeretőm vállára omló fürtjei között. Mintha évezredes lemaradást akarnánk behozni, olyan eszeveszetten simogattuk egymást. Amikor Oxána felemelte a szoknyámat, a bugyim már nagyon nedves volt. Ahogy az ujjai végigszaladtak a bikinivonalon, egy pillanatra mocskosnak éreztem magam, de már rég túl voltunk a szavak, vagy a mocsok világán. Már csak az Oxána-világ létezett, és azt kívántam, bárcsak azt a másik világot örökre felváltaná ez. Egy olyan világba csöppentem, ahol egy másik lány finoman levetkőztethet. Előbb a szoknyám omlott a földre, majd egy határozott mozdulattal a sötétvörös tangám is a térdemre csúszott. A többi ruhát én dobtam le magamról, mintha csak a bőröm minden sejtje meg akarta volna mutatni magát a szeretőmnek. Ott álltam meztelenül, és valami örökre megváltozott.

Hamarosan nagyon érzéki, irodalmi igényű történeteket olvashatsz ezen a weblapon. Novellákat egy leszbikus lány vallomásaiból. Ezek az írások felnőtt nőknek szólnak, nemcsak olyanoknak akik magukat leszbikusnak vallják, hanem minden nőnek. Nem hiszek abban, hogy létezik teljesen homoszexuális, vagy teljesen heteroszexuális nő. Azt vallom, hogy minden nőben mindkét nemhez való vonzódás megtalálható, csak hol egyik, hol másik dominánsabb. Ha heteroszexuálisnak tartod magad, attól még biztosan volt már erotikus álmod nőkkel. Ha a valóságban egyébként nem szeretkeznél nővel, tedd meg gondolatban, az Erotikus Történetek lapjait olvasva!

Hamarosan elkészül az első történet, és akkor végre a tied lehetek. Ugye már te is várod?

Puszi, Amarillisz Blanka