A szüleimmel nem beszéltem, mióta elmondtam, hogy más vagyok. Nem hibáztatom őket. Apám pap, anyám a kántor, én pedig csak egy átkozott leszbikus.

Néha, amikor simogatom magam, nem akarok elélvezni, egyszerűen csak jól esik, hihetetlen érzés. Egészen ellazul a testem. Néha a ciklusom alatt kényeztetem így a testem, néha mikor nagyon szomorú vagyok. Azon a karácsonyon a két dolog egybeesett. Csak a szeméremajkaim cirógattam, valahogy még maszturbálni se volt kedvem.

Fürtikével nem lehetett jövője a kapcsolatunknak. Már ha azt kapcsolatnak lehet nevezni, ha két nő néha szeretkezik. A néha alatt hosszú heteket, hónapokat értek. Persze neki férje van, és családja, meg aztán ő nem is „olyan”, csak unatkozik talán. Mégis az ő testére gondoltam, miközben úgy-ahogy szexeltem magammal.

Az éjjeliszekrényemen egy robosztus vázában pár fenyőág haldoklott. Mindenféle dísz nélkül ők jelentették nekem a karácsonyfát. Hogyan kerültek hozzám? HR-esként az én dolgom volt a munkahelyi karácsonyfa beszerzése és felállítása. Szomorú zöld fát választottam egy sáros csizma szomszédságából. A folyósón állítottam fel, hogy tovább szenvedjen. A tavalyi karácsonyfa jóval 24-e előtt nagyon hullni kezdett. Száraz tűlevei talán az ágon maradtak volna, ha az egyik rendszergazda nem a karácsonyfa alá terített plüsstakarón teszi magáévá a másikat. A délutáni váltásban csak a két rendszergazda dolgozott azon az emeleten, így nem volt nehéz rekonstruálni a történetet.

Elképzeltem, hogy az idei karácsonyfa is hasonló sorsra jut. Előzékenyen nagyobb és puhább takarót választottam, mint tavaly. Szinte remélem, hogy huszonhetedikén a szinte csupasz ágakon lógó gömbök várnak. Bizseregni kezdett a testem, ahogy a lányra gondoltam, aki a fenyőfának feszülő meztelen keblekkel élvez. Próbáltam elképzelni a fenyőtűk érintését a mellén.

Kirántottam az egyik obszcénen zöldellő ágat a vázból és finoman végighúztam a mellemen. Éreztem, ahogy a tűk hozzáérnek a bőrömhöz és egyre többet, egyre erőssebben akartam. Úgy fordítottam az ágat, hogy a mellbimbómat is elérje. Szokatlan érzés volt, és nagyon feltüzelt.

Reszketett a kezem, ahogy a másik két ágat is magamra tettem. A harmadik fenyőág szinte észrevétlenül csúszott le a köldökömig, majd még lentebb. A combjaim közé szorítva a fenyőágat, szinte azonnal szétrobbant bennem a kéj.

Harmadszor sodort magával a kéj, amikor a túlvilágról megcsörrent a telefon. Oxána kívánt boldog karácsonyt!

Új szeretőt akartam találni. Nem egy múló ölelésre, inkább egy múló életre kerestem egy lányt. El sem tudtam képzelni, hogyan keres magának párt egy leszbikus. A filmes kliséket leszámítva fogalmam sem volt, mi hozza össze az átkozottakat. Szinte kerültem a régi barátnőim, meg a régi életem.

Egyik nap, miután maszturbáltam sírva fakadtam. Nagyon szerettem volna valakivel beszélni arról, hogy mi történik velem. Úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, és örökre átkozott. Meztelenül és könnyezve ültem a számítógép elé. Küldtem egy e-mailt az egyetemi levelezőlistára. Fürtike telefonszámát vagy elérhetőségét akartam megtudni. Ő volt az egyetlen ismerősöm, akiről az a hír járta, hogy olyan „más”. Talán az ismerősöm enyhe túlzás volt, hiszen az egyetem óta nem beszéltünk, és akkor sem túl sokat. Ennek ellenére úgy éreztem, ő az egyetlen emberi lény, aki megérthet. Persze Oxána is megértett volna, de őt nem akartam felhívni, hiszen ezer kilométer és egy gyönyörű búcsúéjszaka után ez valahogy nem ment.

Fürtike még aznap este válaszolt, és elküldte a telefonszámát. Amint elolvastam kétsoros levelét összerezzentem, majd remegő kézzel nyomogattam a gombokat. Attól tartottam, hogy elütöttem, mert eltelt két hosszú másodperc. Aztán meghallottam Fürtike „hallóóó”-ját.

– Szia… Blanka vagyok, tudod, megadtad a számod e-mailben. – ekkor döbbentem rá, hogy fogalmam sincs, mit is mondhatnék Fürtikének. Azzal mégsem kezdhetem, hogy „Bocsi, de ugye meleg vagy? Mert én igen, és ha már ilyen jól elbeszélgettünk, akkor elmondhatnád, hogy lehet összejönni egy lánnyal.”

– Szióci. Ezermillió éve nem láttalak. Micsi?

– Á, semmi, én csak… most jöttem haza Ukrajnából. És… – akkor azt hittem, ez lesz életem legkínosabb beszélgetése.

– Van kedved dumcsizni? Mondjuk holnap estefele abban a kiskocsmában az egyetem mellett, ahova szoktunk járni, a férjem amúgy is meccsen lesz.

A „férjem” szó említése miatt a beszélgetés többi részét nem tudom felidézni, valahogy összemosódott az egész. Mégiscsak sejtem, hogy megegyeztünk a másnapi találkozásban. Amint a beszélgetés véget ért, hihetetlen erővel szorítottam össze a telefonom. Amikor elengedtem a tenyerem kivörösödött. Azt hiszem, ha pohár lett volna a kezemben, összeroppantom.

Másnap délelőtt semmire sem tudtam koncentrálni, végig Fürtike járt a fejemben. Egyik percben fel akartam hívni, hogy lemondjam a találkozót, egy pillanat múlva pedig szinte éreztem Oxánocska ajkát a bőrömön. Annyira akartam hinni benne, hogy Fürtike segíthet nekem, hogy szinte fájt a valóság. Ahogy megpróbáltam racionalizálni széteső gondolataim, rájöttem, hogy az egésznek semmi értelme. Egy férjezett asszonytól vártam a választ egy kérdésre, amit meg sem tudtam fogalmazni.

Pár óra múlva egy füstös kocsmában ültünk, és jobbára semmiről sem beszélgettünk. Fürtike egészen megváltozott. Göndör haját szorosan hátrasimítva hordta. Sötétzöld blúza nem emlékeztetett azokra a tarka ruhákra és pszichedelikus mintázatú sálakra, amiket annyira szeretett az egyetemen. Talán csak apró ajkai és játékos mosolya utaltak régi önmagára. Amikor kihozták a frappékat, Fürtike mélyen a szemembe nézett, eltűnt a mosolya, és szinte temetési komorsággal kérdezte:

– Te vagy Klárika új barátnője? – zavaromban majdnem azt mondtam, hogy igen.

– Nem! Ki az a Klárika? Ennyire látszik rajtam? – szinte elképzeltem, hogy valaki nagy nyomtatott betűkkel írta fel a homlokomra, hogy „átkozott”.

– Ha valaki nagyon fel akar hívni azért, hogy ne mondjon semmit, az vagy Klárikába szerelmes, vagy belém. Ari, hogy te a kellemesebb megoldást választottad. – enyhén elmosolyodott, majd gyengéden megnyalta a felső ajkát, mintegy véletlenül. Ahogy végigfuttattam a szemem az előnytelen ruhája ívén, úgy éreztem, hogy a mellbimbóim át akarják szúrni a melltartómat.

– Nem akarsz… esetleg… – valahogy nem tudtam folytatni. Tudtam, hogy már nem kell kezdeményeznem, de azért valahogy még is jó lett volna befejezni a mondatot. Én azonban sosem ismertem el, hogy kívánok valakit.

– De akarlak. – széles mosoly – Ne hari, de most valamit tényleg meg kell oldanom. De seperc és nálad vagyok, ha megadod a címed. Na jó, mondjuk, egy órácska, oki?

Olyan hevesen kezdett verni a szívem, hogy alig tudtam elmondani a címem. Sietve fizettünk a pultnál, majd elindultunk az ajtó felé. Meg akartam fogni a kezét, de valahogy nem tudtam. Ő hozzám bújt, és a fülembe súgott:

– Mire odaérek, legyél meztelen, rendi? Max. egy apró póló legyen rajtad, ha fázol, de alul semmi. Nagyon felizgat, ha meztelenül vár egy édes csajszi… – majd búcsúzóul belenyalt a fülembe, és lágyan megharapdálta a fülcimpám is.

Amint hazaértem, az első dolgom az volt, hogy megfürödjek. Gondoltam, jobban tetszene neki, ha simára borotválnám ott lent. Izgatottságomban egy picit meg is vágtam magam, de egyáltalán nem éreztem, csak az apró vércsepp miatt vettem észre.

Megtörölköztem, és megkerestem a lehető legnagyobb pólót a szekrényben. XXXL-es sötétszürke női póló volt, rajta a cégünk egyik termékének logójával. A marketinges srácok minden nagyobb mellű lánynak ilyet rendeltek, mintegy véletlenül. Elvégre ők „nem volt honnan tudják”, hogy a női pólóknál a XXXL nem-e a mellbőségre vonatkozik. Így aztán lett egy olyan pólóm, ami hosszabb, mint a legtöbb koktélruhám. Gondoltam ezzel kissé megviccelem Fürtikét, meg aztán utálom, ha nem minden úgy történik, ahogy én akarom. Láttam, hogy még rengeteg időm van az „egy órácskából”, így nekiláttam gyümölcssalátát készíteni.

Persze nagyon nehezen ment, hiszen rettentően felizgatott a várakozás, remegtem, és teljesen benedvesedtem. A kezeim maguktól simogatták meredező mellbimbóim, miközben a világ legegyszerűbb desszertjét próbáltam összeütni. Amikor meghallottam a csengőt, egyetlen ugrással az ajtónál teremtem. Ott azonban egy hatvan körüli öregúr állt. Másra sem tudtam gondolni, mint hogy Fürtike férje. Zavarodottságomban csókolommal köszöntem. A „bácsi” is valami effélével válaszolt, majd hebegve belekezdett. Látszólag ő is zavarban volt:

– Elnézését kérem kisasszony, de én lakom éppen az ön lakása alatt. És az a helyzet, hogy a fürdőben csöpög a víz a plafonról. Talán csőtörés van?

– Aaa… nem, hanem a tusoló. De már hívtam is valakit. Ne aggódjon, megoldjuk… és kifizetem, ha valami kárt okoztam volna. Tényleg sajnálom a nedvességet…

Gyorsan becsuktam az ajtót, köszönés nélkül, és rohantam a fürdőszobába, elzárni a tusolót és kihúzni a kádból a dugót. Persze a fürdőszoba úszott, de már nemigen volt mit tenni, mert újból csengettek. Ezúttal Fürtike volt az.

– Itt is vagyok, látod, nem is kellett egy óra.

– Kérsz gyümölcssalátát?

– Friss?

– Persze, a legfrissebb konzervekből készítettem pár perce. – Kissé mérges lettem, hiszen ott álltam előtte bugyi nélkül, az ajkaim harapdálva a vágytól, de úgy tűnt, ő a gyümölcssalátáról akar csevegni.

– Édi vagy, amikor mérgelődsz. – odalépett hozzám, és megcsókolt. Hevesen csókolt, és pár hosszú pillanat múlva még az ajkamba is harapott. Közben a vékony pólón keresztül simogatta a melleim és a derekam.

– Gyere velem. –kézen fogtam, és a hálószobába vezettem.

Én az ágyra ültem. Ő megállt velem szemben. Felemelte a pólómat a hasamig, pár pillanatig gyönyörködött a látványban, majd teljesen kibújtatott az egyetlen ruhadarabomból. Alaposan megnézett, mintha emlékezetébe akarná vésni a bőröm minden négyzetcentiméterét. Közelebb lépett, egyik lábát betuszkolta szétnyíló térdeim közé. Apró kezecskéje végigsimított a hasamon, majd a frissen borotvált, érzékeny bőrön állapodott meg. A keze szinte mozdulatlan volt, de az altestem remegett. Puhán csókolta a nyakam, szinte csak a leheletét éreztem, az ajkait alig.

Hátradöntött az ágyon. Finoman megcsókolta, majd meg is harapta a vénuszdombom. Ezután csókokkal halmozta el a nagyajkaim, és közben a körmeit végigfuttatta a hasamon és a combomon. Pokoli sebességgel közeledett a kéj, ahogy fürge nyelvével cirógatta a csiklóm. Aznap este igazán jó volt átkozottnak lenni…

Oxána Mazur márpedig napozni akart. Ezen olyan apróság sem változtathatott, hogy a napot sötétszürke felhők takarták el. Az őszi este karmai végigszántottak a meztelen bőrén, és akaratlanul is elidőzött szemem az idomain. Azt megtanultam, hogy Ukrajnában sosincs hideg, csak gyenge ember, ezért ezt nem is hoztam szóba. Inkább meghívtam Oxánát vacsorázni. Amúgy is éhes voltam, meg aztán akkoriban minden olyan olcsónak tűnt Ogyesszában. Legfőképp az élet, de az egy másik történet.

Mialatt magamra kaptam a ruháim, a szemem sarkából a formás, feszes melleit figyeltem. Mintha észrevette volna, hogy őt nézem kissé elpirult, és eltüntette a csodálatom tárgyát egy csipkés melltartó mögé. Először magyarázkodni akartam, vagy megdicsérni a testét, de aztán azt gondoltam, félreértené, így inkább arra kérdeztem rá, hogy ismer-e egy jó vendéglőt.

Az ukrán lány persze ismert egy közeli vendéglőt, így hamarosan meg is érkeztünk. Ahogy kiszálltunk a kis Fordból, már hallottuk a mulatós foszlányait, ami a teraszon szólt. A zene nagyon illett a kis faházhoz, amit csak jóindulattal lehetett vendéglőnek nevezni. Kint ültünk le, és varenyikit rendeltünk. Mivel Oxána vezetett, ő nem ivott, én viszont kértem egy fél deci vodkát is, úgymond a hideg ellen. A terasz üres volt, a cigányok csak a maguk szórakoztatására, vagy talán vendégcsalogatóként muzsikáltak. Egymás mellé ültünk az egyik asztal melletti padon. Talán azért, mert egyikünknek sem volt mondanivalója. Kolléganők voltunk, nem barátnők. Az erdő alatt napozás közben se nagyon beszélgettünk, jobbára azért, mert én nagyon rosszul beszélek oroszul, vagy talán nem is volt mit mondanom.

Amint a pincér kihozta az italt, a prímás az asztalunkhoz jött, és valami orosz cigánydalt kezdett játszani. A kesergő dallama arra késztetett, hogy közelebb húzódjak Oxánocskához. Ahogy a vállam a vállához ért, valami különös, forró érzés kerített a hatalmában. Egyáltalán nem volt kellemetlen, inkább olyan, mint egy nehéz nap után elmerülni a forró és illatos fürdővízben. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha szerethetek egy lányt. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy voltak erotikus álmaim, amikben nők szerepeltek, hiszen nekem mindenféle fura álmom volt már. Egyikben például még egy vörös autóba is beleszerettem, olyannyira, hogy amint felém közeledett, már a látványától is élveztem. Ez mégsem jelenti, hogy autókkal akarnék szeretkezni. Mondjuk, el sem tudom képzelni, hogy lehetne kivitelezni az autós dolgot. Álmomban persze könnyű volt, csak ránéztem és elöntött a kéj.

A zenészek egy korty erejéig abbahagyták a muzsikát. Erre az ukrán lány kissé arrébb húzódott. Én persze megbabonázva követtem egy apró mozdulattal. Már a combom is nekifeszült az övének. Ahogy testünk újra összeért, a pillanatok elvesztették a jelentőségüket. Az idő visszafelé kezdett folyni, és a hegedű még szomorúbban játszotta a kesergőt. Talán a szél is megilletődött, mert már egyáltalán nem éreztem a hideget. Oxánocska felém fordította a fejét, és rám nézett. A barna szeméről a sötétvörös ajkaira téved a tekintetem. A látványtól minden gátlásom elszállt, és legszívesebben szétmarcangoltam volna az ajkait, hogy örökre megfosszam a világot ettől a csodától. Önzőnek és féktelennek éreztem magam.

Ahogy közelebb hajoltam hozzá, talán mondani akart valamit, mert résnyire nyíltak az ajkai. Akkor lecsaptam rájuk. Hevesen csókoltam pár pillanatig… A terasz elkezdett forogni velem, és a cigányzenészek már heavy metált játszottak. El akart húzódni tőlem, de még utoljára beleharaptam az ajkaiba.

A prímás elejtette a vonót, a harmonika disszonánsan nyögött. Minden tekintet rám szegeződött. Megsebzettnek éreztem magam, és nagyon fáztam. Oxána fizetett, és betuszkolt az autójába. Már közel jártunk a bérelt otthonomhoz, mire kitisztult a fejem, és rájöttem, hogy valami nagyon rossz dolgot tettem. Nagyon megsajnáltam Oxánát, de magamat még jobban. Valahogy nem tudtam elhinni, hogy a lányokat szeretem. Legszívesebben hazarepültem volna Budapestre, még aznap éjjel. Sőt, azonnal. Ahogy egy alagúthoz értünk elképzeltem, hogy a Ford eltűnik benne, és túloldalt a Clark Ádám tér forgatagában bukkan fel.

Túl hamar értünk haza, bár sohasem éreztem otthonomnak azt a másfél szobát. Éreztem, hogy mondanom kell valamit Oxánának, ezért behívtam egy kávéra. Valahogy nem tudtam, hogyan kérjek bocsánatot. El akartam magyarázni, hogy én tulajdonképpen nem olyan vagyok, hogy egyáltalán nem… sőt kimondottan…

Mire találhattam volna egy elfogadható bocsánatkérést Oxánocska szorosan átölelt, és mohón a számra tapasztotta ajkait. A nyelvünk nem ficánkolt, inkább csak egymásra talált, mint két hamuvá omló fahasáb. Az ujjaim elvesztek az új szeretőm vállára omló fürtjei között. Mintha évezredes lemaradást akarnánk behozni, olyan eszeveszetten simogattuk egymást. Amikor Oxána felemelte a szoknyámat, a bugyim már nagyon nedves volt. Ahogy az ujjai végigszaladtak a bikinivonalon, egy pillanatra mocskosnak éreztem magam, de már rég túl voltunk a szavak, vagy a mocsok világán. Már csak az Oxána-világ létezett, és azt kívántam, bárcsak azt a másik világot örökre felváltaná ez. Egy olyan világba csöppentem, ahol egy másik lány finoman levetkőztethet. Előbb a szoknyám omlott a földre, majd egy határozott mozdulattal a sötétvörös tangám is a térdemre csúszott. A többi ruhát én dobtam le magamról, mintha csak a bőröm minden sejtje meg akarta volna mutatni magát a szeretőmnek. Ott álltam meztelenül, és valami örökre megváltozott.

Hamarosan nagyon érzéki, irodalmi igényű történeteket olvashatsz ezen a weblapon. Novellákat egy leszbikus lány vallomásaiból. Ezek az írások felnőtt nőknek szólnak, nemcsak olyanoknak akik magukat leszbikusnak vallják, hanem minden nőnek. Nem hiszek abban, hogy létezik teljesen homoszexuális, vagy teljesen heteroszexuális nő. Azt vallom, hogy minden nőben mindkét nemhez való vonzódás megtalálható, csak hol egyik, hol másik dominánsabb. Ha heteroszexuálisnak tartod magad, attól még biztosan volt már erotikus álmod nőkkel. Ha a valóságban egyébként nem szeretkeznél nővel, tedd meg gondolatban, az Erotikus Történetek lapjait olvasva!

Hamarosan elkészül az első történet, és akkor végre a tied lehetek. Ugye már te is várod?

Puszi, Amarillisz Blanka